Már indultam volna haza, mikor egy hangot hallottam a hátam mögül :
-Szeva cica! -gondoltam vagy Josh vagy egy hülye haverja szórakozik.
-Pofád csukva Josh!
-A -a nem Josh vagyok, Stefannak hívnak még mindig! -jaj, mondtam mennyire irritálnak az emósok? Stefan emós...-Szivike, én is veletek akarok menni!
-Na arról szó sem lehet!
-Talán azt akarod, hogy mindenki megtudja?
-Basszus akkor gyere ide hétre. Mi is olyasmi idôre jövünk vissza.
-Sirály vagy baby!
-Jaj menj a francba!
@
Hétre pontosan a suliudvaron voltunk. Este hatkor az egész sulit lelakatolják, még a takeszok is hazamasíroznak. Szóval tiszta a terep. Apum a suliigazgató, szóval a kulcsok miatt nem.kellett aggódnunk.
-SZEVASZ MINDENKI!
-Ne ordibálj már hülyegyerek!
-Jaj. Bocs.
-Akkor go!
Kinyitottam a lakatokat, és beengedtem a többieket. Gondsan betettem magam mögött a kaput, de nem zártam be, ha esetlegesen meneküni kellene. Juj, de hideg van itt!
-Oké, majd én megyek elôre! -felnyaláboltam a legerôsebb fényû lámpánkat és a csapat élére siettem. Síri csendben haladt a társaság. Végre a pinceajtó!
-Be van lakatolva! Talán nálam van a kulcsa! -az összes kulcsot végigpróbáltam, végre a legutcsó tökéletesen beleillet a zárba, de tétováztam.
Mi lesz, ha valami olyat szabadítok magunkra, ami pokollá teszi az életünket?
-Ne gatyázz már, nyisd ki! -vagy csak túl sok hororrfilmet néztem?
-De átkozottul nehezen fordul! Markus, gyere már segíts! -végre kinyitottuk, Stefan pedig jó, hogy ki nem tépte, olyan kiváncsi volt!
Jeges szél süvített ki a járatból..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése